Lyrics
Hogy mit érzek, le kell írnom,
néma most már nem lehetek,
vágyódásom s minden szavam
azt suttogja, el ne engedjelek.
Nem létezem már nélküled,
erős is csak veled vagyok,
ha átölelsz, majd fülembe súgod,
ez most már a te otthonod.
Kellesz nekem minden percben,
hiányod nem múló fájdalom,
két karodban megnyugszom már,
s fejem lehajtom a válladon.
Időt kaptunk odafentről,
csekély már az alkalom,
töltsük meg hát szerelemmel,
s lesz benne bátran tartalom.
Boldog órák, amik jönnek,
őrizzük a kincsünket,
s adjunk az ősznek új értelmet,
új reményt a hitüknek.
Szemeidbe nézve csakis
őszinte szó vezet feléd,
válaszodat már nem teszem mérlegre,
mert tudom, két út vezet egymás felé.
Higgy most bennem, ne tétovázz,
adhatsz boldog napokat,
reményt hoztál, s ez táplálja
lelkemben a sorokat.
Odaadom szívem kulcsát,
melyből egy készült neked,
örökre zárd be magad velem,
oda, hol a hit nem reménytelen!
Mindketten már tudjuk régen,
ez az igaz szerelem.
Forrás: www.poet.hu - magyar versek
Style of Music
Electronic Rock, melodic, Female Voice, 120-160 BPM