KARÁCSONYI GYERTYALÁNG

Egy gyertyaszál ég minden szívben,
Az öröm lángja ő.
Hiszed, vagy nem hiszed,
E láng varázsa, most a földre jő.
A tűz reményt fakaszt:
Idő- mi „ősi kertben” égett,
s a hamuban csak parány maradt,-
Szül végtelent, s marad.
A fa már díszben ál, zöld s örök,
A jászol is repes.
Beléje a Mindenség költözött,
A szív ezért remeg.
Véges kapta újra végtelent,
Szikra tüzet teremt.
A fény csillog már szemekben,
Mert gyertya sercegett.
Utolsó volt, s tűzre gyúlt szíved,
Hallja már az égi fényzenét.
Ha szív dalol, s jászolhoz siet,
Vár karácsony, az örök Remény!