Simon Ágnes: Köszönet az ápolóknak

Nem számít idő, a tér, a hely,
Nincsenek szólamok, hangos csevely,
Ők még tudják, mit hoz a holnap,
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!
Erős a lelkük, de szívük még vérzik,
Hivatásukat érzésből végzik,
Kemények és sokmindent tudnak,
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!
Légzést figyelnek,
Álomra ügyelnek,
Jajszót számolnak,
Gyógyszert beadnak,
Pelenkát cserélnek,
Soha nem henyélnek,
Ők aztán tudják, hogy
Hány óra egy élet -
Nem kérdik, nem féltik,
Mennyi lesz egy napjuk,
Két kezük óvását
Számolatlan kapjuk,
Erejük, jó szavuk
Nem vonjuk kétségbe,
S végül velük megyünk majd
Az örök sötétségbe -
Honnan van erejük?
Ki küldte őket?
A jeltelen férfikat
S a jeltelen nőket?
Nem lengetnek hímes,
Sosemvolt zászlókat,
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!
Muzsikájuk jajszó,
Egyikük sem léha,
Agyukba belesnék
Kíváncsian néha,
Hogyan is képesek
Ennyi kínt megélni,
Haldoklók fülébe
Biztatót zenélni,
Mosolyuk őszinte, s ha
Halunk, mind meghalnak...
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!