Záróvers

Hajótörött vagyok a tengeren
Palackomat a tengerbe vetem
Belesóhajtottam sorsomat
Félelmemet, és sok bús gondomat.
Most száz pecséttel elzárt bánatom,
A hullámok kedvének átadom.
Merül örökre tán a mélybe le
S aranyhalacskák játszanak vele.
De lehet hogy még perce jő neki
S egy bús hullám, majd egyszer fölveti.
S kidobja egy kéz, tán az istené
Egy gondtalan kor lábai elé.
Borzadtan olvassák, kik rátalálnak,
S úgy suttogják, döbbenve egymásnak,
Valahol szörnyű vihar lehetett,
S a viharban, egy nemzet elveszett.
Valahol szörnyű vihar lehetett,
És a viharban egy nemzet elveszett!
Valahol szörnyű vihar lehetett,
De a viharban, egy nemzet megszületett.