Drága hazám

Az ősi fészket eltakarta múlt,
Idő mesélni tudna róla tán,
S a fészket óvta ős Turul-madár.
Hiába harc, az ellen újra dúlt,
S hazát keresni szórta törzseket.
Regék mesélik, út elágazott,
De szent a föld, ahol találkozott.
Találtak itt csodát s reményeket.
Hazád szeresd, ahogy szeretni kéne,
Hol ősök álma csúcsokon hevert.
S a századok során veszély ezer,
Mi támadott, de óvta hangja égnek.
Király, ki Szűzanyára bízta népet,
A jó remény lehetne több, ha kéred!