Holy van a fantazia?
v6 Pro
@Roberto Lazzaris Bertoldi
Holy van a fantazia?
v6 Pro
@Roberto Lazzaris Bertoldi
가사
(1. versszak)
Nézd csak a sort, mintha láttam volna már,
ugyanaz a póz, ugyanaz a haj,
szakadt farmer, fehér cipő, micsoda show,
mindenki egyforma, csak a „szia” más, ó!
Telefon a kézben, le sem teszik,
ahelyett, hogy élnék, csak a képernyőt nézik,
egy „lájk” ide, egy videó oda,
a valóság már nem számít soha!
(Előrefrén)
TikTok, Facebook, Instagram-show,
ugyanaz a tánc, újra és újra, ó!
De a szemükben unalom ég,
mondd csak őszintén: ki vagy te még?
(Refrén)
Hé! Hová tűnt a fantázia?
Az igazi, a saját világ!
Mikor a zene tűz volt és költészet,
szűrők nélkül, őszintén, szép volt az élet!
Hé! Mindent másoltak már,
ugyanaz az álom vár,
de az élet nem egy vágott videó…
Nem, nem, nem, ez így nem jó!
(2. versszak)
Lányok pózolnak, divatos a bunda,
e-cigi füstje, kattintás újra,
szűk farmer, a lépésük sztáros,
de a tekintetük valahogy álmos…
Tetkót szeretnének, hogy többnek tűnjenek,
de vajon önmaguk hol vesztek el?
Egy sztori, egy szűrő, neonfény,
s a dalból eltűnik a szív meg a lény!
(Előrefrén)
Az Auto-Tune egyre magasabb száll,
a szöveg csak úgy van, de semmit se mond már,
mondatok jönnek, mintha játék lenne,
mintha egy hétéves írta volna, hehe!
(Refrén)
Hé! Hová tűnt a dallam?
Az igazi, ami vitt magával!
Mikor a zene lélek volt és varázslat,
nem műanyag hang és unalmas másolat!
Hé! Mindent beprogramoztak,
a ritmust is elrontották,
de az igazi groove sosem jár le!
Nem, soha, nem tűnik el, ne félj te!
(Bridge – zenei átvezetés)
Volt, ki táncolt a diszkógömb alatt,
volt, ki énekelt, és szívből fakadt,
hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek,
na, azok rázták meg igazán a vidéket!
(Utolsó refrén)
Hé! Gyújtsd újra a lángot,
hozd vissza a régi világot!
Mikor a zene szabadság volt és energia,
nem csak betanult tánc és koreográfia!
Hé! Nem vagy te egyforma,
ne állj be a sorba!
Törd meg a ritmust, változtass a világon,
ne csak görgess végig az életeden, barátom!
(Funky outro – beszélve)
Na, gyerünk!
Tedd le egy percre azt a telefont…
És gyere, táncoljunk igaziból!
(1. versszak) Nézd csak a sort, mintha láttam volna már, ugyanaz a póz, ugyanaz a haj, szakadt farmer, fehér cipő, micsoda show, mindenki egyforma, csak a „szia” más, ó! Telefon a kézben, le sem teszik, ahelyett, hogy élnék, csak a képernyőt nézik, egy „lájk” ide, egy videó oda, a valóság már nem számít soha! (Előrefrén) TikTok, Facebook, Instagram-show, ugyanaz a tánc, újra és újra, ó! De a szemükben unalom ég, mondd csak őszintén: ki vagy te még? (Refrén) Hé! Hová tűnt a fantázia? Az igazi, a saját világ! Mikor a zene tűz volt és költészet, szűrők nélkül, őszintén, szép volt az élet! Hé! Mindent másoltak már, ugyanaz az álom vár, de az élet nem egy vágott videó… Nem, nem, nem, ez így nem jó! (2. versszak) Lányok pózolnak, divatos a bunda, e-cigi füstje, kattintás újra, szűk farmer, a lépésük sztáros, de a tekintetük valahogy álmos… Tetkót szeretnének, hogy többnek tűnjenek, de vajon önmaguk hol vesztek el? Egy sztori, egy szűrő, neonfény, s a dalból eltűnik a szív meg a lény! (Előrefrén) Az Auto-Tune egyre magasabb száll, a szöveg csak úgy van, de semmit se mond már, mondatok jönnek, mintha játék lenne, mintha egy hétéves írta volna, hehe! (Refrén) Hé! Hová tűnt a dallam? Az igazi, ami vitt magával! Mikor a zene lélek volt és varázslat, nem műanyag hang és unalmas másolat! Hé! Mindent beprogramoztak, a ritmust is elrontották, de az igazi groove sosem jár le! Nem, soha, nem tűnik el, ne félj te! (Bridge – zenei átvezetés) Volt, ki táncolt a diszkógömb alatt, volt, ki énekelt, és szívből fakadt, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek, na, azok rázták meg igazán a vidéket! (Utolsó refrén) Hé! Gyújtsd újra a lángot, hozd vissza a régi világot! Mikor a zene szabadság volt és energia, nem csak betanult tánc és koreográfia! Hé! Nem vagy te egyforma, ne állj be a sorba! Törd meg a ritmust, változtass a világon, ne csak görgess végig az életeden, barátom! (Funky outro – beszélve) Na, gyerünk! Tedd le egy percre azt a telefont… És gyere, táncoljunk igaziból!Nézd csak a sort, mintha láttam volna már,
ugyanaz a póz, ugyanaz a haj,
szakadt farmer, fehér cipő, micsoda show,
mindenki egyforma, csak a „szia” más, ó!
Telefon a kézben, le sem teszik,
ahelyett, hogy élnék, csak a képernyőt nézik,
egy „lájk” ide, egy videó oda,
a valóság már nem számít soha!
(Előrefrén)
TikTok, Facebook, Instagram-show,
ugyanaz a tánc, újra és újra, ó!
De a szemükben unalom ég,
mondd csak őszintén: ki vagy te még?
(Refrén)
Hé! Hová tűnt a fantázia?
Az igazi, a saját világ!
Mikor a zene tűz volt és költészet,
szűrők nélkül, őszintén, szép volt az élet!
Hé! Mindent másoltak már,
ugyanaz az álom vár,
de az élet nem egy vágott videó…
Nem, nem, nem, ez így nem jó!
(2. versszak)
Lányok pózolnak, divatos a bunda,
e-cigi füstje, kattintás újra,
szűk farmer, a lépésük sztáros,
de a tekintetük valahogy álmos…
Tetkót szeretnének, hogy többnek tűnjenek,
de vajon önmaguk hol vesztek el?
Egy sztori, egy szűrő, neonfény,
s a dalból eltűnik a szív meg a lény!
(Előrefrén)
Az Auto-Tune egyre magasabb száll,
a szöveg csak úgy van, de semmit se mond már,
mondatok jönnek, mintha játék lenne,
mintha egy hétéves írta volna, hehe!
(Refrén)
Hé! Hová tűnt a dallam?
Az igazi, ami vitt magával!
Mikor a zene lélek volt és varázslat,
nem műanyag hang és unalmas másolat!
Hé! Mindent beprogramoztak,
a ritmust is elrontották,
de az igazi groove sosem jár le!
Nem, soha, nem tűnik el, ne félj te!
(Bridge – zenei átvezetés)
Volt, ki táncolt a diszkógömb alatt,
volt, ki énekelt, és szívből fakadt,
hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek,
na, azok rázták meg igazán a vidéket!
(Utolsó refrén)
Hé! Gyújtsd újra a lángot,
hozd vissza a régi világot!
Mikor a zene szabadság volt és energia,
nem csak betanult tánc és koreográfia!
Hé! Nem vagy te egyforma,
ne állj be a sorba!
Törd meg a ritmust, változtass a világon,
ne csak görgess végig az életeden, barátom!
(Funky outro – beszélve)
Na, gyerünk!
Tedd le egy percre azt a telefont…
És gyere, táncoljunk igaziból!
음악 스타일
Disco - pop anni 70, allegra, voce maschile
