Az Örök Dalom

[Intro – zongora, halk gitár]

[Verse 1]
Kétezer-huszonkettő, november öt,
egy dunaparti este mindent összeköt.
Két szív találkozott egy pillanatban,
és új történet kezdődött el halkan.

Nem tudtuk még, mit hoz majd az élet,
mennyi út és mennyi szép emlék vár.
De amikor megfogtad a kezem,
éreztem, hogy melletted jó helyen járok már.

[Chorus – nagyobb hangszereléssel]
Csibi, te vagy az én álmom,
a fény, ami mindig hazavezet.
Te vagy a szívemben az a dallam,
amit örökké őrizni fogok neked.

Veled motorozunk az utak végén,
hegyeken át, szabadon szállva.
És ha egyszer megpihenünk csendben,
egy vízparti házban vár majd az álmunk ránk.

[Verse 2]
Jártunk együtt sok szép helyen,
láttunk tengert, hegyet, új világot.
Minden út, minden közös pillanat
a szívünkben hagyott egy új csodát.

Három év után elédfordultam,
egy kérdéssel, ami mindent megváltoztatott.
Megkérdeztem: leszel-e az én társam?
És az igened örökre összekötött minket.

[Bridge – csak zongora és ének]
Várom azt a napot, amikor kimondjuk,
hogy örökre egymás mellett maradunk.
Mert bármerre visz majd minket az élet,
én mindig ugyanígy választalak téged.

[Final Chorus – teljes hangzás]
Csibi, te vagy az én örök dalom,
a tegnapom, a mát és minden holnapom.
Négy év után is ugyanazt érzem:
te vagy az, akit mindig kerestem.

Ha megöregszünk majd kéz a kézben,
a vízpart mellett nézzük a naplementét.
És csak mosolygunk azon a napon,
hogy együtt írtuk meg a legszebb dalunk.