Miért ordít a csend

Miért ordít a csend?

[1. versszak]
Miért olyan üres minden nélküled?
Miért kereslek álmomban téged?
Miért nézek fel mindig az égre,
hátha egyszer hazatalálsz még ide?

Annyi mindent mondanék még neked,
bárcsak újra foghatnám a kezed.
De csak az emléked maradt nekem,
és egy fájó kérdés a lelkemen.

[Refrén]
Miért ordít a csend? Miért fáj a gyász?
Miért nem jössz vissza, miért nem találsz?
És te miért nem vagy velem?
Miért kell nélküled élnem az életem?

Ha hallasz engem, nézz le rám,
küldj egy jelet a csillagok oldalán.
Mert bár az idő lassan továbbmegy,
a szívem örökké visszavár téged.

[2. versszak]
Vannak esték, mikor nem bírom tovább,
a hiányod betölti az egész szobát.
Mosolyognék, de belül összetörök,
mert nélküled más lett minden örömöm.

Bárcsak egy percre visszakaphatnálak,
bárcsak még egyszer szorosan átölelhetnélek.
De csak az ég van, és én itt lent,
őrizve mindazt, amit a szívem jelent.

[Utolsó refrén – halkan, könnyek között]
Miért ordít a csend? Miért fáj ennyire?
Miért nem bújhatok még egyszer a szívedhez?
És te miért nem vagy velem?
Hisz egy darab belőlem ment el veled…

Nem búcsúzom, csak hiányzol nagyon.
A szereteted örökké itt marad velem.
S ha egyszer majd újra találkozunk,
könnyek helyett végre mosolygunk.