Bohóc bohoca

A porondon ma mindenki röhögve vigad,
Senki sem látja belső kínodat.
A tapsviharban hangod hangtalan sírásba fullad,
Sötét magányban a szíved lassan megszakad.
--------------------
Fehérre mázoltad szomorú, merev arcodat,
Néma csendben vívod lelki harcodat.
fájdalmasan hallatod nevető görcsölő hangodat,
Könnyek között viseled nehéz sorsodat.
------------------
Vicces, állandóan óriási cipőben botladozol,
A fénylő porondon fájdalmasan, vidáman ugrándozol.
A hangos tömegnek röhögve grimaszokat rajzolsz,
Legbelül régóta hallgatsz, lelkedben gyászolsz
-----------------------------

Végül, végre, a nehéz függöny lezárul,
A vidám játék hirtelen parancsra elcsitul.
A sötét öltöző ajtaja hangtalanul bezárul,
S a néma igazság, ordítva eléd tárul.
----------------
Kopott tükrödből fény csillan a szemeden
Ismeretlen vagy magadnak, ellenszenves idegen
A sors megint feléd legyint hidegen,
S a bánat visszhangzik láthatóan minden lépteden.