Acéből a szívünk

[Intro]

[Verse 1]
A kovácsműhely fénye vörösre festi a port,
A hegy gyomrából felmorajlik egy régi motor.
Rozsdás kapuk mögött esküt őriz a fal,
Aki egyszer belépett, többé nem hátrál.

[Pre-Chorus]
Nem kell korona, nem kell arany,
Csak egy jel, amit a vas megmar.

[Chorus]
Acélból a szívünk, tűzből a szavunk,
Ha ránk zárul az éj, együtt maradunk!
Acélból a szívünk, nem törik a lánc,
A hegyek felett újra felcsap a láng!

[Verse 2]
A régi utak kövén száz bakancs nyoma él,
Minden seb egy történet, minden heg egy pecsét.
A harang mély hangja végigfut a tájon,
És a néma félelem most térdre hulljon.

[Pre-Chorus]
Nem kell ígéret, nem kell jel,
A saját erőnk visz minket fel.

[Chorus]
Acélból a szívünk, tűzből a szavunk,
Ha ránk zárul az éj, együtt maradunk!
Acélból a szívünk, nem törik a lánc,
A hegyek felett újra felcsap a láng!

[Bridge]
Hallod a gépek mély dobbanását?
Érzed a föld remegő válaszát?
Ami ma hamu, holnap újra áll,
Aki nem hajol meg, az örökké jár!

[Guitar Solo]

[Final Chorus]
Acélból a szívünk, tűzből a szavunk,
Ha ránk zárul az éj, együtt maradunk!
Acélból a szívünk, nem törik a lánc,
A hegyek felett újra felcsap a láng!
Acélból a szívünk, hallja meg a világ,
Amíg dobban a mellkas, nem alszik ki a láng!

[Outro]
Acélból a szívünk...
Tűzből a szavunk...