Ma

Emlékszem a napra, mikor befogadtál
Két kicsi gyermekkel reményt adtál
Sokan bántottak, s szórták az átkot
De te építettél nekem egy szebb világot

Menekültünk együtt a sötét árnyaktól
Megvédtél engem a rossz szavaktól
A hetedik évben jött a közös kincs
Nálad drágább nekem a földön nincs

Életem, hidd el, még mindig szeretlek
A szívem mélyén sosem feledlek
Harminc év telt el, s bár megtörtek vagyunk
De közös marad minden álmunk

A családod támadt, a sorsunk nehéz volt
De felettünk mindig kék maradt az égbolt
Most harminc év után kérlek, nézz rám
Te vagy a dalom, te vagy a nótám

Imádlak téged, bár nem hiszed el
A lelkem érted bármit bevállal, s felel

Életem, hidd el, még mindig szeretlek
A szívem mélyén sosem feledlek
Harminc év telt el, s bár megtörtek vagyunk
De közös marad minden álmunk

Örökké veled, a szívem a tiéd
Harminc év fénye, az örök szenvedély