Mar

Emlékszel még, mikor elindultunk ketten?
Két kicsi gyermekkel, nehéz helyzetben.
Mindenki bántott és mindenki gúnyolt,
A sorsunk az égen sötétre borult.

De mi bírtuk a harcot, mi álltuk a sarat,
A szerelmünk vára szilárdan maradt.
Harminc év súlya a vállunkat nyomja,
De te vagy a szívemnek egyetlen álma.

A hetedik évben egy angyal érkezett,
A közös kislányunk reményt is hozott.
Bár megtörve állunk és fáradt a lelkünk,
Nézd meg, hogy mennyi mindent túléltünk.

De mi bírtuk a harcot, mi álltuk a sarat,
A szerelmünk vára szilárdan maradt.
Harminc év súlya a vállunkat nyomja,
De te vagy a szívemnek egyetlen álma.

Hidd el nekem, kérlek, ne kételkedj soha,
Nem volt az utunk mindig mostoha.
Ugyanúgy várlak, ugyanúgy féltelek,
Harminc év után is csak téged nézlek.