가사
Maradt még fehér póni, az útra
Csönd hajnal is piros szemembe szúrva
Itt patak, ott patak partján
Akad olyan köd, kavics halvány
Hajamba száz zászlót bontanak
Aranyra tetovált bronz harmat savak
Folynak erre, arról, akármik
Nem szükség, nem lehet kitalálni
Inguj gallér, gavallér évek
Micsoda remeg, micsoda tévedések
Hajóra szálllok kis híján süllyed
Puszi az orra, korom csók égett
Fatörzsek testére Szűz idő vésett
Az ember inna, de minig kevés lesz
Aranyba öntik a holdsarlót a bárkát
Azon hajós vagyok, talált tárgy
Csikk leszek, eldobott, elszívott
Elhagyott
Elmaradt, elhantolt
Elviselt, elmázolt
Sovány csillagok sírnak
Fehér porokat szívnak
Dőlnek jobbra, balra
Futnak szétzavarva