Emlékem polcán

Ünneplős cipőnk a macskakövön
azt kopogta, az élet öröm
hogy csak a becsület utca járható
és hogy minden kapu átlátható.
A házak falára firkálni tilos
a szerelem színe az égő piros.

A pályaudvaron szerelemre várva
hittük, hogy a csók mézédes a szájba
hogy mienk az összes tiltott madárfütty
hogy miattunk fakad a fákon a rügy.
Szerettünk a nyári záporban rohanni
hittük, hogy könnyű embernek maradni.

Emlékem polcán béke honol
lelkem mélyén ott vagy valahol.
Elsárgult fotók, homályos képek
felszakadt sebek, mégis szépek.

Szélesre tárt karral szárnyalt a gondolat
hogy ezen a Földön senki sem rombolhat
hogy nemcsak fogalom az áhított béke
és örök marad majd a barátság kékje.
Hogy kéz a kézben könnyű lesz majd minden
gyermek koromban ezt őszintén hittem.

Emlékem polcán már béke honol
lelkem mélyén ott vagy valahol.
Megőrzött fotók, elsárgult képek
felszakadt sebek, mégis szépek.