Szabi és a ház

[Verse 1]
Tizenhárom év, mint egy hosszú út,
néha kaptunk szépet, néha sok karcolt napot.
Szabi, a kezed még mindig hazavisz,
ha elfáradok, te tartasz meg itt.

Két kislányunk nevet a folyosón,
szétgurul a csend a kis zoknik között.
A konyhaasztalnál ott a tegnap is,
de a szívedben mindig jut hely nekünk.

[Pre-Chorus]
Voltak nehéz napok,
amikre nem készül az ember.
De mi ketten tudjuk már,
minden vihar után van rendben.

[Chorus]
Szabi, te vagy az otthonom,
Szabi, te vagy az otthonom.
Két kislányunk nevet,
és én újra hiszem, hogy jó.

Szabi, maradj még velem,
Szabi, maradj még velem.
Tizenhárom év után
is téged választ a szívem.

[Verse 2]
Volt, hogy a fáradtság a vállunkra ült,
volt, hogy a szó is nehezebben jött ki.
Mégis a reggelekben ott voltunk mi,
egy gyűrött asztalterítőn az élet.

Apró kezek rajzoltak szívet a falra,
és mi nevettünk a rendetlenségen.
A szeretet nem mindig könnyű,
de nálunk mindig újra hazatalált.

[Pre-Chorus]
Nem vagyunk hibátlanok,
csak nagyon is valóságosak.
De ha szétesik körülöttünk a világ,
mi egymás felé fordulunk.

[Chorus]
Szabi, te vagy az otthonom,
Szabi, te vagy az otthonom.
Két kislányunk nevet,
és én újra hiszem, hogy jó.

Szabi, maradj még velem,
Szabi, maradj még velem.
Tizenhárom év után
is téged választ a szívem.

[Bridge]
Ha egyszer megint elfáradnánk,
ha mélyebb lenne a csend,
fogom a kezed, te az enyémet,
és visszatalálunk ketten.

Nem kell tökéletesnek lennünk,
csak egymás mellett állni.
Ahol te vagy, ott a béke,
ott tudok újra szeretni.

[Chorus]
Szabi, te vagy az otthonom,
Szabi, te vagy az otthonom.
Két kislányunk nevet,
és én újra hiszem, hogy jó.

Szabi, maradj még velem,
Szabi, maradj még velem.
Tizenhárom év után
is téged választ a szívem.