Danim

Emlékszem arra a napra, mikor ránk talált a szerelem,
Nem tudtam még, hogy egyszer majd te leszel az életem.
Azóta sok év elszaladt, de egy dolog nem változott,
Ha rád nézek, ugyanúgy érzem: a szívem téged választott.

Dani, te vagy az én otthonom,
Veled minden nap egy újabb alkalom.
Nevetsz, ha kell, és megvédesz minket,
A két kezedben tartod a szívünket.
Villő a mi kis csodánk,
Ő teszi teljessé a világunk.
És ha újra választhatnék,
Ma is csak téged szeretnélek.

Van egy kis világod, kockákból építed fel,
Egy LEGO-darab nélkül talán nem is múlik el egy reggel.
De én tudom, hogy a legnagyobb műved nem egy kastély vagy hajó,
Hanem az a család, amit építettünk — és ez így a legjobb.

Mert vicces vagy, ha szomorú vagyok, megnevettetsz újra,
És ha baj van, mellettünk állsz, sosem hagysz magunkra.
Jó apa vagy, ezt Villő is tudja, ha rád néz,
Az ő kis mosolya elmondja: te vagy neki az egész.

Dani, te vagy az én otthonom,
Veled minden nap egy újabb alkalom.
Nevetsz, ha kell, és megvédesz minket,
A két kezedben tartod a szívünket.
Villő a mi kis csodánk,
Ő teszi teljessé a világunk.
És ha újra választhatnék,
Ma is csak téged szeretnélek.

Lehet, hogy néha LEGO kockán lépünk,
Lehet, hogy néha össze is veszünk,
De a végén mindig egymásra találunk,
Mert te vagy az, akivel együtt álmodunk.

És ha majd egyszer ősz hajjal ülünk,
A sok közös emléken együtt nevetünk,
Én akkor is fogom majd a kezed,
És azt mondom: Dani, még mindig szeretlek.

Dani, te vagy az én otthonom,
Te vagy a legszebb része a napjaimnak.
Te vagy az apa, akit Villő imád,
És az a férfi, aki mellettem áll.
Építs még sok LEGO-várat,
Nevessünk együtt száz csodás nyarat,
Mert bármerre visz majd az élet,
Én mindig téged választanálak téged.

Te, én és Villő — egy kis család,
Nekem ti vagytok az egész világ.
És ha megkérdezik, mi a legnagyobb kincsem:
Dani… te vagy az.
Mindörökké.