Arcpír

Ez arcátlanság!
Nincs hozzá képe,
Mert képtelen megmutatni,
Amire képes lehetne végre.

A képmutatás nem az igazság.
A szívből jövő képesség
legyen a trendi manapság.
Állj elő a farbával, lelked tiszta dalával.

A határozott határt húzott,
határtalansága már nem túlzott.
Képlékeny még a féltékeny,
mert a fele sem igaz, és nincs egységben.

A szeretetlen ehetetlen, tedd félre a morzsát.
Tegyél hát szert a szeretetre,
itt az élet, habzsold hát!
Tudd, hogy a szer etet, vele jól lakjál.

A lehetetlen épp néz rád,
mutass neki egy fricskát.
Mosolyod nála kinyitja a bicskát
mert a "megcsinálom" viszi nálad a pálmát.

Teszek-veszek, vesztem eszem,
a szívem szava szól belőlem.
Mit tegyél hát, hogy boldog légy?
Add önmagad, ragyogjon benned a fény!