Diagnózis te

Diagnózis: Te

(Refrén)

Kicsim, mondd, mi ez a tünet?
Miért ver gyorsabban a szívem, ha jössz velem szembe?
Azt mondják, ez csak egy kis kémia,
de szerintem te vagy a teljes terápia.

Nem kell recept, nem kell gyógyszer,
csak egy mosoly tőled, és minden helyreáll egyszer.
Ha megkérdik, mi van velem,
azt mondom: semmi extra…
csak megint beléd estem.

(Vers 1)

Doktor úr, van egy furcsa eset,
nem találom a normális pulzust magam mellett.
Mert ha rám nézel úgy igazán,
minden tervem köddé válik talán

Azt mondtad: „Nyugi, ez természetes.”
Én meg: „Persze, mert te vagy a mellékhatásom, kedves.”
Nincs rá magyarázat, nincs rá szabály,
csak te vagy az ok, amiért minden nap vár.

(Refrén)

Kicsim, te vagy a kedvenc terápiám,
egy ölelésed többet ér, mint bármi a világon talán.
Ha felírnád nekem a napi adagot:
két puszi reggel, egy este, és máris jobban vagyok.

De van egy baj, amit nem kezel senki:
hogy egyre jobban szeretlek, és nem akarok mást tenni.

(Vers 2)

Másokat szépen összeraksz darabokból,
én meg elveszek egyetlen mosolyodból.
Nem kell hosszú beszélgetés hajnalig,
néha egy ölelés mindent helyrerak addig.

A jegyzeteid végére írd oda:
„Ez az ember megint ugyanabba a hibába futott ma.”
Mert hiába keresem a kijáratot,
mindig hozzád találok.

(Bridge)

Megvan minden adat, kész a jelentés:
a szívem nálad marad, nincs kérdés.
Nincs ellenszer, nincs más terv,
te vagy az egyetlen jó tünetem.

(Utolsó refrén)

Kicsim, te vagy a kedvenc esetem,
minden reggel újra beléd szeretek.
Ha kérdezik, mi a diagnózisom:
csak ennyit mondok: te vagy a válaszom.

És ha egyszer elfogynak majd a szavak,
marad egy ölelés, ami mindent megmutat.
A végső lelet ennyi lett:
nem gyógyulok ki belőled.