Gondolatok

Szeretném már látni két kis szemetek,
Érezni, hogy végre itt vagytok velem.
De a félelem néha még fogva tart,
Nem tudom, elég erős leszek-e majd.
Szívből várlak titeket erre a világra,
Bár a lelkem néha fájdalomba zárva.
Sok kérdés kavarog még mindig bennem,
Csak azt kérem, higgyetek majd nekem.

Ha néha eltévednék az éjszakában,
Reményt keresek majd minden csillagfényben.
Mert tudom, egyszer eljön majd az a nap,
Mikor a két kis szívetek az enyémmel együtt dobban.

Csak egy esélyt kérek még az élettől,
Hogy ne válasszon el minket a félelemtől.
Két kis szívért harcolok minden egyes napon,
Mert ti vagytok az álmom, a legszebb jutalom.
Lehet hosszú még az út, és fájhat nagyon,
De értetek felállok minden egyes hajnalon.
Ti vagytok a remény, a szívem két fele,
Értetek küzdök majd az életem végéig vele.

Anyukátokkal sok volt a könny és a vihar,
De hiszem, hogy egyszer minden helyreáll.
Nem akarom, hogy a harag győzzön felettünk,
Hiszem, hogy még van egy út előttünk.
Ha hibázom, kérlek, bocsássatok meg majd,
Mert a szívem értetek minden nap harcba száll.
Nem vagyok tökéletes, ezt tudom én,
De értetek mindig ott leszek, mint a remény.

Egyszer majd a kezeteket foghatom,
És minden könnyem mosollyá változik nagyon.
Akkor majd tudom, megérte várni,
Mert a családért mindig érdemes harcolni.

Csak egy esélyt kérek még az élettől,
Hogy ne válasszon el minket a félelemtől.
Két kis szívért harcolok minden egyes napon,
Mert ti vagytok az álmom, a legszebb jutalom.
Lehet hosszú még az út, és fájhat nagyon,
De értetek felállok minden egyes hajnalon.
Ti vagytok a remény, a szívem két fele,
Értetek küzdök majd az életem végéig vele.