Levegő nélkül

**Intro**
Yeah
Nincs levegő, csak a mellkasomban pánik
Minden sor egy roham, minden rím egy szállít
Mentális seb, amit a rendszer ránk írt
Futok a sötétben, de a cél még nem látszik

**Verze 1**
Kezdődött azzal, hogy nem volt otthon ölelés, csak ordítás,
Apa TV, anya sír, én meg kint az udvaron egy rozsdás hintán sodródás,
Szomszéd fal mögött megint repül a tányér, csattan az üveg, megint a pia
Gyerekfejjel megtanultam, hogy a szeretet itt csak egy olcsó, hitelre vett krimó-másolat, nem igazi valuta,

Suliba megyek, minden arc maszkos, mosoly mögött légüres tér,
Tanár mondja: "Koncentrálj!", de a fejemben csata zajlik, PTSD a légkörén
Diagnózis: figyelemzavar, depresszió, szorongás – tessék, kapsz egy pirulát,
Ha nem működik, kapsz még kettőt, a rendszer szerint az élet csak egy gyár – kapsz kódot, kapsz címkét, kapsz látszat-irányt,

Gyermekotthon udvarán csöndben ül egy kisfiú,
Zsebében gyűrt rajz: apa, anya, ő középen, de a rajzon senki se néz rá, csak a falak dőlnek kívül,
Nevelő néni rohan, papírok között él, nem embereket lát, csak aktákat,
Ha sírsz, kapsz egy cukrot, ha üvöltesz, kapsz sarok-száműzetést, ez a "szeretet" gyártható, darabra mért árucikk, plakátra tett árnyalat

Miközben a hírekben mosolyognak: "Minden gyerek fontos",
Kivéve, ha szegény, ha beteg, ha más, ha hangos,
Kivéve, ha kérdez, ha lázad, ha fáj, ha gondos,
A rendszer csak azt szereti, aki csendben végig-robotol, maradjon "hasznos"

**Refrén**
Légszomj, nincs szó, ami gyógyít,
Szívem üvölt, de a város csak ordít
Elveszett gyerekek a beton rengetegben,
Szeretet hiány, ez a mi keresztünk rendben?

Légszomj, túl gyorsak a percek,
Mentális láncok, a bőrömre vertek
Ha nem látsz, attól még létezem,
Ez a dal a bizonyíték: még lélegzem

**Verze 2 (fast rap stílus)**
Figyelj, mert most nem állok meg lélegezni, ez a flow ventilátor nélkül pörög, mint a ventillátor,
Az agyamban kommentátor, minden gondolatom beszól, moderátor sincs, csak egy zaklató narrátor,
"Nem vagy elég jó, sosem leszel több, mint egy statisztika a jelentésben" –
De a jelentésem bennem ég, mint a nikotin a tüdő mélyén, mérgezően, mégis éltető, hogy égek, én

Gyógyszer, terápia, diagnózis – papíron egy kód vagyok, F32.9,
De a fájdalmam nem fér rá egy sorra, a lelkemben komplett trilógia ég,
Látsz engem? Vagy csak a számot? Vagy az árnyékomat a falon?
Ha összeomlok, csak annyit írnak: "Eset lezárva, továbblépünk", emberből csak adat marad a lapon

Nézd a lányt a metrón, csuklóján vékony hegek,
Minden vonal egy mondat, amit soha senkinek nem mert elmondani,
Anyja a telefonba üvölt: "Nincs időm rád!",
A társadalom tranzakciókban mér, nincs benne érzelem, csak a haszon papírra vágva teljes adatigény szerint

A fiú a játszótéren már nem játszik,
Tizennégy évesen már többet látott, mint egy veterán,
Apa börtönben, anya kómában, nagymama mínusz,
Marad a panel hatodik emelet, csikkek, üres üvegek, ez az ő kis univerzuma,