Mikor a szív zokog

Én ha sírok, csak magamnak sírok,
az én könnyem nem gyöngy,
csak egyszerű sós lé,
de letörölhetetlen,
hiszen most a szív zokog.

Legyen könnyű neked a föld.
De az én szívemről
ki veszi le a terhet?

Tudom, hiába lázadnék,
hiába üvöltenék,
hiába próbálnám
kikaparni az igazságot,
tehetetlen vagyok.

Pedig nem is esett.
A Napba nézve kerestelek,
csak lássam lelked halvány mosolyát,
hogy elűzd belőlem a bánatot,
de már túl messze vagy, nem tudod.

Már a végtelen útja a tiéd,
lehet néha visszanézel,
olyankor egy csillag
fényesebben ragyog,
és elered a könnyfolyó,
próbálom nyugtatni magam,
nincs baj, csak a szív zokog.