가사
ritka házak közöttt, a menny
feldörög
az út elgörbül és visszaránt
keresztvizek
zuhannak összetörnek
csupasz álmod nem talál
súlyt a pecsét, az átkozott
hold alatt ragad
sár és patak, az vagy magad
másolat aki nem szabad
tudja isten, ki fia ki lánya
ki borja
újszülöttek szemében könnyek
és élők akik a vizbe fulltak
valami érdes dallal
azt üzenik
nincsennek messze a tüzek
hírt hoznak és hírt visznek el
végül ki lesz szüzed
vasmáglyákon a vékonyabbja
a vastagabbja is ég
romlott felhőket szétszórnak
és a föld lapul szegény
adni gyáva a megvátásokat
aprópénzen veszi
én is félek a higany kék éjben
sikolt az ördög és el sem hiszi