TI NEGYVENEN -BALLADA-FOLYTATÁS

Ekkor negyven vitéz együtt előlépett,
Megvallotta hitét, amit vezér kérdett.
Egyszerre vallották, keresztény vagyok én,
Együtt ismételték, el nem hagyom azt én.

Kaptok majd büntetést, vezér fenyegetett,
Hatalmam van nekem a testetek felett.
A katonák mondták, lelket nem bánthatja,
Erőszakkal őket meg nem változtatja.
Egy hét után őket újra meghallgatták,
A főparancsnokkal megint megpróbálták.
Sikertelen volt az újra fenyegetés,
A helytartó döntött, akkor jön büntetés.

Hideg éjszakában fagyhalált szenvednek,
Ruhátlan az éjben majd a jégre mennek.
Meztelen lábaik jéghez odafagynak,
Ellenállni nem tud test a jeges fagynak.
Csábításként akkor odakinn a parton,
Meleg fürdő várta, csak hitet tagadjon.
Együtt szállt az égbe katonák fohásza,
Mind a negyvenüket egy koszorú várja.

Ne legyen közöttük, ki harcát feladja,
És a nagy hidegben hitét megtagadja.
Fagyos éjszakában az egyik katona,
Otthagyta társait, fürdő lett halála.
Meleg vízbe merült a fagyott testével,
Nyomban meghalt akkor remegő szívével.
Ledobta ruháját ekkor fürdő őre,
Keresztény vagyok én, a hitnek őrzője.

Átvette a helyét a negyvenediknek,
Vállalta halált, mint társa a többinek.
Maradtak negyvenen, nem tagadtak hitet,
Vértanúságukkal őrzik neveiket.
Ha valaki hinné, mindez volt csak mese,
Mind a negyvenüknek fennmaradt a neve.
Meletiosz volt a katonák egyike,
Ki a holtak nevét akkor feljegyezte.