Napközis dal

Egyszer volt, hol nem volt, csöndes iskola-tér,
A tizenkettedik csoportba került az ötödik és hatodik bé.
Sok-sok gyerekből állt a víg, derék had,
Mint csillagraj az égen: együtt szép fényt ad.

Délutáni tanórán írták a leckét
Tanulták a verset,gyorsan telt a hét.
Gyűjtötték ők szépen, a tudás kincseit,
Mosoly kísérte a gyermek szorgos perceit.
Sorba álltak bátran , életük mesélni szerettèk.
Csengő hangjuk vígan messze vitte a szél.

Refrén:
Ötödik bé, hatodik bé: víg, derék sereg,
Együtt dobban szívünk, csapatunk jó és kerek.
Lelkünk kéri halkan, bennünk vágy zenél,
Jövőre is együtt: szívünk így remél.

Iksz faktorost játszottunk: zengett a remény,
Színpaddá lett a terem, csillogott a fény.
Zsűri lett a padok közt pár lelkes jó barát,
Párszor szebbé tették Rita néni napját.

Palacsinta sült ott, illata menny-édes,
Cukor, lekvár, fahéj: reméltük elé lesz...
Fagyit is kanalaztunk, csilingelt a pohár,
Szájuk szélén mosoly, szemükben napsugár.

Refrén:
Ötödik bé, hatodik bé: víg, derék sereg,
Együtt dobban szívünk, csapatunk jó és kerek.
Lelkünk kéri halkan, bennünk vágy zenél,
Jövőre is együtt: szívünk így remél.



Műfüves a pálya, ráhavaz a hó,
Hógolyózni rajta pajkos, csuda jó.
Száll a kacagásunk, zeng a nagy kiáltás,
Pelyhek közt a nyomunk fénylő csillanás.

Sokat nevettünk együtt,szállt a boldog ár,
Mindenki jól érezte: nálunk otthon-vár.
Mindig új és újabb meglepetés várt...
Nem is vettük észre ,hogy megjött már a nyár.


Refrén:
Ötödik bé, hatodik bé: víg, derék sereg,
Együtt dobban szívünk, csapatunk jó és kerek.
Lelkünk kéri halkan, bennünk vágy zenél,
Jövőre is együtt: szívünk így remél.