Hiányzol

Hiányzol

Mint éhezőnek a lágy kenyér,
Mint szomjazónak az éltető víz,
Mint tiszta léleknek az igaz szó,
S mint szenvedőnek a vígasztalás.

Hiányzol…

Mint aszott földnek a nyári zápor,
Mint téli esték után a pirkadás,
Mint fagyos éjszakában a pattogó tűz,
S mint sötét égről a fénylő csillagok.

Hiányzol…

Mint tavaszi rétnek a hűs harmat,
Mint zúgó pataknak a csobogás,
Mint hegyek közt a bömbölő visszhang,
S mint madár ajkán a vidám csacsogás.

Hiányzol…

Mint szerelmes szívnek a szenvedélyes csók,
Mint kedvesnek a forró ölelés,
Mint hitvesnek a gyengéd érintés,
S mint embernek csak párja hiányozhat.

Úgy hiányzol.