가사
annyira távoliak a régi éjszakák
itt minden álmom mindig éjszakás
csillag a szem, vágyom a sárga holdat
porrá leszel és én eloldlak
mennyire jó, fehér hó kezemen
amit eladtam végül visszaveszem
hullámidőket darálnak le, szórnak
a tényleg istenek elhajóznak
kavarodik mint az örvény
meztelen vagy, mint a törvény
ki élt, az hal, kiket szültek
azt mind csak visszaküldtek
hamisítsd ha igaz, ha hamis
tagad el, nem lehet, nem vagy itt
nem te vagy, had maradj még
valamit találni szeretnél
érme szemre
késre él
végre szemben
te és én
érme szemre
évre év
lángnyelv éjben
tűz és vér