Szilvinek szülinapjára

Mikor ide kerültem félve, egyedül,
Te álltál mellettem csendben emberül.
Szárnyaid alá vettél egy fáradt lelket,
És megtanítottad, hogy itt is lehet helyem.
Reggel első üzenet: „Na, kelsz már vagy mi?”
A buszon együtt zötykölődni – ez lett a mi rutinunk így.
Néha vitázunk pár díszen, szalagon,
De a végén mindig nevetünk ugyanazon.

Mert te ott vagy, ha szétesik a nap,
Ha nehéz minden szó és minden pillanat.
Olasz Szilvia, ilyenből nincs még egy,
A hangom néha sok, de a szívem szeret.
Buszmegálló, iskola, rohanó hétköznapok,
Mégis veled valahogy könnyebbek a gondok.
S ha vége a napnak, már rohansz is haza,
Zsófi vár és Alex csóvál boldogan hazaérve ma.

Egész nap néha alig szólunk pár szót,
Te szünetre futsz, vagy a negyedikkel vagy ott.
Mindenki teszi csendben a dolgát,
Mégis érzem mindig a barátság nyomát.
Tudjuk egymás búját, titkát, bánatát,
És ha dőlne a világ, egymás mellett állunk át.
Te csak ennyit mondasz nevetve: „A hülye…”
De én tudom, abban több szeretet van, mint ezer szóban benne.

Mert te ott vagy, ha szétesik a nap,
Ha nehéz minden szó és minden pillanat.
Olasz Szilvia, ilyenből nincs még egy,
A hangom néha sok, de a szívem szeret.
Buszmegálló, iskola, rohanó hétköznapok,
Mégis veled valahogy könnyebbek a gondok.
S ha vége a napnak, már rohansz is haza,
Zsófi vár és Alex csóvál boldogan hazaérve ma.

És ma talán hamarabb indulunk haza,
Nem szól ránk a csengő sem újra meg újra.
Nevetve mondjuk majd egy ölelés után:
Boldog szülinapot, Szilvi, ragyogjon rád ez a nap
Szívből csak neked, Szilvi, igazán,
Ezt a dalt most Hajni írta csendesen talán.
És bármit hozzon még nekünk majd az élet,
Ez a dal örökké őriz téged… és minket.

Mert te ott vagy, ha szétesik a nap,
Ha nehéz minden szó és minden pillanat.
Olasz Szilvia, ilyenből nincs még egy,
A hangom néha sok, de a szívem szeret.
Buszmegálló, iskola, rohanó hétköznapok,
Mégis veled valahogy könnyebbek a gondok.
S ha vége a napnak, már rohansz is haza,
Zsófi vár és Alex csóvál boldogan hazaérve ma.