ZHRNE

THRNE a nevünk, nem csak pár betű,
csendben lépünk, mégis reng a terület.
Nem kérünk helyet, mi vesszük el,
ha belépünk a térbe, megváltozik a jel.
Nem a zaj számít, hanem a jelenlét,
egy pillantás elég, érzed az erőt még.
Nem beszélünk sokat, a tettek szólnak,
aki velünk szemben áll, az hamar tanulhat.
Nem korona kell, hogy trónon legyünk,
fejben erősek, együtt megyünk.
THRNE a csapat, összetart a vér,
nem divatból vagyunk, ez bennünk él.
Árnyékból indul, fénybe ér,
aki kételkedik, az most figyel.
Nem csak név a falon, hanem jel,
THRNE fent marad, bármi jön el.Hideg utcák, neon alatt árnyék,
nem minden mosoly őszinte szándék.
Tanultunk csendben, mikor fájt,
most már a csendünk is súlyt ad rád.
Nem volt taps, mikor indult az út,
csak pár kéz, ami velünk húz.
Aki maradt, az tudja rég,
itt nem szó számít, hanem a hűség.
Lépcsőház visszhang, koppan a lépés,
nem kérdés többé, ki áll még.
Ha jön a nyomás, nő a pulzus,
de bennünk a fókusz nem csúsz.
Nem pózolunk képeken, nem játszunk szerepet,
amit felépítünk, az túlél éveket.
Nem dőlünk meg, ha fordul a szél,
THRNE gyökere mélyre ér.
(Refrén – keményebb, üvöltős)
THRNE — beton a trón,
nem papírkorona, ez valódi zón'.
THRNE — éjben a jel,
aki velünk jön, az nem vesz el.
THRNE — csend a fegyver,
nem zajjal nyerünk, hanem fejjel.
THRNE — fent marad még,
mikor más név lassan elég.
(Zárás – darálós)
Tempó fel, szív ver, szem éber,
nem tör meg minket semmilyen éjjel.
Nem kérünk helyet a térképen,
mi rajzoljuk át — saját kézben.