Ballagás

(1. versszak)
Eleinte sírva ment az óvoda felé,
Nem akart ott maradni minden reggel elején.
Aztán megszerette lassan a sok játékot már,
A kis barátokat és az óvoda udvarát.
Ildi néni mosolya mindig várta őt reggel,
Jucus néni mesélt neki szeretetteljes szívvel.
Kati néni pedig vigyázott rá minden napon át,
Így lett az óvoda Janikának egy második világ.
Ma még egyszer végigsétál az udvar kövén,
Kis kezében virág, mosoly ül a szemén.
De anya szíve megsajdul ezen a ballagásán,
Mert most kezdődik el az iskola világa már.
(Refrén)
Janika, menj csak bátran, vár rád annyi csoda még,
Könyvek, álmok, új barátok és ezer szép emlék.
Anya szeme fénye vagy, apa büszkesége,
A családnak egyik legszebb kincse, legdrágább reménye.
(2. versszak)
Ott marad sok kacagás az óvoda falán,
Rajzok és kis mesék egy régi délután.
De az élet hívja őt egy új világ felé,
Táska lesz a vállán és füzet a kezén.
Lesz majd olyan nap is, mikor semmi sem sikerül,
De otthon mindig szeretet várja egyedül.
Anya ölelése és apa jó szava,
Átsegíti őt majd minden nehéz napon át.
És az óvó nénik talán most is büszkén nézik őt,
Milyen nagy lett Janika az évek alatt, ahogy nőtt.
A sok kedves emléket majd szívében őrzi el,
Mert az óvoda szeretetét sosem felejti el.
(Refrén)
Janika, menj csak bátran, vár rád annyi csoda még,
Könyvek, álmok, új barátok és ezer szép emlék.
Anya szeme fénye vagy, apa büszkesége,
A családnak egyik legszebb kincse, legdrágább reménye.
(Lezárás)
És ha egyszer visszanézel sok-sok év után,
Eszedbe jut majd ez a szép ballagás talán.
Hogy anya és apa könnyes szemmel nézte végig csendesen,
Ahogy Janikából kisdiák lett hirtelen.