Kopaszi Gát

[Verse 1]
Loknis villanyszerelő, szőke logisztikus,
elmaradt vasárnapi ebéd, mégis itt a fordulat.
Öt hét ismeretség, és már dobban a mellkas,
ásó a csomagtartóban, mintha ez lenne a jelszó ma.

Láng Vince nevén nevettek, aztán csönd lett,
a tekintetedben láttam, hogy nincs több kertelés.
A kanyarban megállt az idő, a gyomrom meg ugrott,
mert te is tudtad: ebből ma valami nagyobb születik.

[Pre-Chorus]
És nem volt már hátra,
csak egy lépés a part felé.
A szél belekapott a hajadba,
én meg végre mertem élni.

[Chorus]
Bátorság, bátorság,
fogd meg a kezem ma már.
Bátorság, bátorság,
nem futunk el tovább.

Séta a Kopaszi gáton,
és a szívem nem tagad.
Bátorság, bátorság,
most indul el a szerelem.

[Verse 2]
A víz mellett halk volt minden,
csak a cipőnk alatt a kavics beszélt.
Te néztél rám, én meg rád,
mint aki végre hazaért.

A vasárnapi asztal üres maradt,
de nem fájt már úgy, mint tegnap este.
Mert öt hét alatt megtanultam,
hogy a vakmerőség néha gyengéden vesz le a lábamról.

Láng Vince csak egy név volt,
de te tettél belőle történetet.
Szőke logisztikus, mosoly a szádban,
és én már nem akartam másik menetet.

[Chorus]
Bátorság, bátorság,
fogd meg a kezem ma már.
Bátorság, bátorság,
nem futunk el tovább.

Séta a Kopaszi gáton,
és a szívem nem tagad.
Bátorság, bátorság,
most indul el a szerelem.

[Bridge]
Ha kell, ásót viszek a csillagokhoz,
ha kell, megásom az utat neked.
Nem ígérek szép szavakat,
csak azt, hogy veled merek.

[Final Chorus]
Bátorság, bátorság,
fogd meg a kezem ma már.
Bátorság, bátorság,
nem futunk el tovább.

Séta a Kopaszi gáton,
és a szívem nem tagad.
Bátorság, bátorság,
most indul el a szerelem.

Bátorság, bátorság,
Láng Vince is elhallgat.
Bátorság, bátorság,
itt maradunk holnapra.