Fasom

Hármas Oltár (Férfi – Nő – Együtt)
[Intro]
(Férfi): Zárva az ajtó. Csak te vagy és én.
(Nő): Nincs többé külvilág, csak ez a mindent felemésztő éhség.
(Együtt): Ma éjjel levetjük az embert... és csak az állat marad, teljesen meztelenül.
[Verze 1 – Váltott ének]
(Férfi): Rád vetem magam, ajkadat harapom, nyelvemet mélyen a torkodba nyomom.
(Nő): Érzem a kezed a lábam között – Istenem, már teljesen eláztam tőled!
(Férfi): Ujjaim lassan beléd hatolnak, hallom, ahogy cuppog a puncid a ritmusra.
(Nő): „Imádlak így… teljesen nyitva…” – suttogod, én pedig beleremegek a hangodba.
(Férfi): Lerángatom rólad az utolsót is, a melleidet szívom, mintha belőled élnék.
(Nő): Térdre hullok, a farkadat a torkomba veszem… fulladok, de még mélyebben akarom!
[Refrén – Együtt, robbanásszerűen]
Szétbaszlak egész éjjel / Szétbaszol egész éjjel!
Szenvedélyesen, durván, könyörtelenül.
Mert te vagy az én pónim / Mert te vagy az én uram.
Puncid, segged, szád – mind a három nyílásod az enyém ma éjjel!
Nyögj nekem, sikíts nekem… hadd érezzem, ahogy végleg elveszel bennem!
[Verze 2 – Dinamikus interakció]
(Férfi): Az ágyra fektetlek, szétfeszítem a lábad, és egyetlen lökéssel kitöltelek.
(Nő): „Igen! Bassza meg, milyen tökéletes!” – üvöltöm, miközben a körmöm a hátadba váj.
(Férfi): Csiklódat keményen dörzsölöm, a bőröd vörös lesz az ujjaim nyomától.
(Nő): Fordíts meg! Emeld a seggem! Hátulról akarom, vadul és mélyen!
(Férfi): Golyóim a csiklódnak csapódnak, minden lökésnél a nevemet sikoltod.
(Nő): Csúsztasd az ujjad a seggembe is… baszd szét mindkét lyukamat egyszerre!
[Bridge – Párbeszéd és Kötődés]
(Nő - lihegve): Lovagolok rajtad, elment az eszem… érzed, ahogy szorít a puncim?
(Férfi - rekedten): Érzem, ahogy lüktetsz… Mondd ki: kinek a pónija vagy ma éjjel?
(Nő - sírva a kéjtől): A tiéd! Csak a tiéd! Baszd szét a testem, törd össze a lelkem!
(Férfi): Megkötözlek, kiszolgáltatva fekszel… csapom a feneked, vörösre égetem a bőröd.
(Nő): Elélvezek… mindenhol ott vagy… bennem, rajtam, rajtunk!
[Refrén – Együtt]
Szétbaszlak egész éjjel / Szétbaszol egész éjjel!
Szenvedélyesen, durván, könyörtelenül.
Mert imádlak! Mert senki más nem lehet ennyire az enyém!
Puncid, segged, szád – minden lyukad a kéj temploma ma éjjel!
[Outro – Lassú, ziháló]
(Férfi): Hajnal van. Az ágy romokban hever körülöttünk.
(Nő): Lepedőnk átázott az izzadságtól és a szerelmünktől.
(Férfi): Nézd a tested… tiszta harapás, tiszta karmolás.
(Nő): Ez a bélyeged rajtam.
(Együtt): Holnap újra meghalunk egymásért