Fázik a szél

Fagyos Hajnalok árnyékában

Falak tövében fázik a csend,
Kihűlt lángod jégben henyél.
Árnyék húz a fény helyén,
Az eltűnt lábnyom – visszabeszél.

Szívkamrákban alszik a fény,
Kósza álom – sötét remény.
A hajnal szélén fázik a szél,
A jég csak hallgat, az élet zenél.

Vásott éjszakában – színét vesztve
Úszik a szó, fáradt a tó.
Befagy a szó,
Elszárad az idő.
Törött percek peremén
Ott maradt egy darab én.
Vándor éjszakákban – úszik a szó.

Ami volt, már nem az enyém,
Ami jön, még nem enyém.
Kezdetek közt – nincs határ,
Élet még nem – halál,
Csak a lét határán áll.

Szívkamrákban alszik a fény,
Kósza álom – sötét remény.
A hajnal szélén fázik a szél,
A jég csak hallgat, az élet zenél.