Döntőben Vagyunk

[Verse 1]
Kifutok a gyepre, fülemben a zaj,
a zászló csattog, mint egy kemény nyári vihar.
Csuklón a szalag, tekintetben tűz,
a labda velem jön, és a fal mögöttünk nő.

Első labda, első löket, már rezeg a tér,
a védő rám zár, de én érzem, merre ér.
Egy csellel elviszem, porzik a lábnyomom,
a kapu felé hajt a szív, nem csak a lábamon.

A lelátó szorít, mint egy régi öklöm,
minden mozdulat súlyos, minden passz egy döntés.
Nem dísznek vagyunk itt, ez nem melegítés,
ez az a perc, amikor a név lesz említés.

[Pre-Chorus]
Most már közel van,
hallom a dobbanást.
Minden szem rajtunk,
nem fér bele hibázás.

Egy pillanat elég,
és megfordul a kép.
Ha most beleállunk,
a kupát hozzuk még.

[Chorus]
Döntőben vagyunk, döntőben vagyunk
Most dől el minden, döntőben vagyunk
Döntőben vagyunk, döntőben vagyunk
A nevünk hangos, döntőben vagyunk

Utolsó percig
küzdünk tovább
Utolsó percig
itt a mi világ

[Verse 2]
Fordul a játék, jön egy durva kontránk,
egy érintés jobbra, és már nyílik a pálya.
Középen a tempó, mint a dobbanó szív,
a csatár már üresen, csak egy mozdulatnyi ív.

Beadom laposan, sarokkal megy vissza,
a háló remeg, mint a kapu mögötti hídja.
Nem beszélünk sokat, itt a láb beszél,
a test a testnek üzen, hogy ki az, aki él.

Ha jön a nyomás, én nem hajolok el,
a mezt nem engedem, a helyem nem cserél.
A végén csak számít, ki marad higgadt,
ki bírja a terhet, és ki váltja győztesre a napot.

[Bridge]
Egy utolsó roham,
egy közös kiáltás.
Ha most megcsináljuk,
nincs több magyarázat.

Egy érintés, egy fény,
egy felpattanó álom.
A kupát hazavisszük,
és ezt mind belátod.

[Chorus]
Döntőben vagyunk, döntőben vagyunk
Most dől el minden, döntőben vagyunk
Döntőben vagyunk, döntőben vagyunk
A nevünk hangos, döntőben vagyunk

Utolsó percig
küzdünk tovább
Utolsó percig
itt a mi világ