가사
Még együtt”
(1. versszak)
Emlékszel még arra a régi nyárra,
Nevettünk hajnalig, nem néztünk hátra,
Kopott cipő, poros utak,
De együtt voltunk – és az elég volt csak.
(2. versszak)
Az idő szalad, mint egy gyors vonat,
Néha megállnék, de nem szabad,
Arcunkon már több a tegnap nyoma,
De bennünk él még ugyanaz a csoda.
(Refrén)
Ma ünnepelünk, mert itt vagyunk még,
Nevessünk hangosan, mint rég,
Gyertyák égnek, de nem csak érted,
Hanem minden közös emlékért égnek.
És bár múlik az idő csendesen,
Ami köztünk van, örök szívemben,
Ha bármerre sodor majd az élet,
Tudod, mindig visszatalálsz hozzám… érted