가사
(Verse 1)
Üres szoba, hideg falak,
A csend sikít, emlékeztet valak.
Rád, anya, ki sosem voltál,
Csak egy árnyék, ami fáj.
Az alkohol szorított markába,
Engem meg hagyott a sors harcába.
(Chorus)
Most hívsz, mikor unatkozol,
Mikor a magány a szíved marcangol.
De én nem vagyok a játékszered,
A régi sebek már nem gyógyulnak veled.
Én felálltam, megtanultam élni,
Nélküled, anya, sikerült remélni.
(Verse 2)
Emlékszem, vártam az ablakban,
Hogy egyszer majd hazatérsz józanban.
De te csak távolodtál, egyre messzebb,
A szeretet helyett a pohár lett a kedvesebb.
A könnyeim most már nem érted hullanak,
A múlt árnyai lassan eltűnnek.
(Chorus)
Most hívsz, mikor unatkozol,
Mikor a magány a szíved marcangol.
De én nem vagyok a játékszered,
A régi sebek már nem gyógyulnak veled.
Én felálltam, megtanultam élni,
Nélküled, anya, sikerült remélni.
(Bridge)
Már nem haragszom, csak sajnálak,
A sorsodra, ami elragadott téged.
De én tovább lépek, erősebben,
A múltat lezárom, örökre csendben.
(Chorus)
Most hívsz, mikor unatkozol,
Mikor a magány a szíved marcangol.
De én nem vagyok a játékszered,
A régi sebek már nem gyógyulnak veled.
Én felálltam, megtanultam élni,
Nélküled, anya, sikerült remélni.
(Outro)
Élni, igen, élni,
Nél