A rendszer repedései

(Verse 1)
2024, a kegyelem éve, de nem a népnek,
Csak a bűnösöknek, akik a sötétben élnek.
Kiosztott pecsét, egy elnöki tollvonás,
Aztán jött a népharag és a lemondás.
De a falak mögött a gépezet nem pihen,
Új arcok jönnek, de a módszer a régi, hidd el.
A bizalom elfogyott, mint a hó a napon,
Csak a propaganda üvölt minden falon.
(Chorus)
Ez nem egy hirdetés, ez a rideg valóság,
Ahol a botrány lett az újfajta szabadság.
Kopik a narancs, repedezik a bástya,
Aki látni akar, az a mélyére láthat.
Dübörög a basszus, szakad a sötét ég,
Mondjuk ki végre: elég volt, ébredj már, nép!
(Verse 2)
Schadl és Völner, a korrupció tánca,
Végrehajtók lánca, az ország a játszmája.
A hangfelvétel pörög, a nevek csak repkednek,
De a felelősök valahogy mindig köddé lesznek.
Jött a Tisza, és felkavarta az iszapot,
A belső körből valaki végre kilépett ott.
Lehallgatási botrány, kémek a spájzban,
Mindenki gyanús ebben a politikai házban.
(Verse 3)
Akkugyárak nőnek a termőföldek helyén,
Mérgező jövő a magyar vidék peremén.
A Megafon milliókat éget el a neten,
Hogy elhitessék veled: minden rendben legyen.
De az infláció eszi a holnapi kenyeret,
Miközben a hatalom csak új ellenséget keres.
1956 is mást jelent már nekik,
A hősök emlékét a sárba beleteszik.
(Outro)
2026, a kérdőjelek éve jön el,
Aki csendben maradt, most hangosan felel.
Nem plakátok kellenek, hanem tiszta szavak,
Mert a rendszer egyszer úgyis önmagába szakad.