MÁV

Állomáson állok, késik már a perc,
A hangosbemondóban egy álom elveszett.
Sínek közt fut minden tegnapi szó,
Indulnék, de bennem ragadt a „jó”.

Jegy a kezemben, cél nélkül várok,
Mint aki mindig máshova vágyott.

MÁV-START, visz a szél helyetted,
De nem tudja, mit hagytál itt benned.
Minden megálló egy félbemaradt,
Történet rólad… ami itt maradt.

Ablakon túl elsuhan a táj,
Mint ahogy tőlem eltűntél már.
Neveted még ott cseng a zajban,
Mint egy régi dal egy üres kocsiban.
Kérdeznék, de nincs már válasz,
Csak a kerekek monoton panasza.

MÁV-START, visz a szél helyetted,
De nem tudja, mit hagytál itt benned.
Minden megálló egy félbemaradt,
Történet rólad… ami itt maradt.

Ha egyszer visszahozna egy járat,
Felismernénk még egymás hangját?
Vagy csak utasok lennénk újra,
Két idegen egy hosszú útra?

MÁV-START, zakatol az emlék,
Sínek közt él minden régi kép.
És ha egyszer végállomás vár,
Talán ott leszel… valahol még rám vársz.