Villő

Hosszú volt az út, míg a csillagod rám talált,
Egy csendes éjben mégis engem választottál.
Mikor a szíved a szívem alatt dobbant tudtam, a kötelék kettőnk közt örökre szól kincsem.

Te vagy az én szívem dobbanása,
A levegőm, minden boldogságom.
Ha rád nézek, minden fényesebb lesz,
Mintha a világ új színt kapna.

Csillagszemedben jobbnak látom a világot,
Mosolyod fénye beragyogja az utat.
A hangod hív, és mindig tovább visz,
Ha elfáradnék, új erőt ad.
Nem is tudod, mennyire fontos vagy nekem,
Te vagy minden álmom és reményem.

A hangod, a mosolyod visz tovább az úton,
Minden nap új csodát hozol nekem.
Beragyogsz mindent, amerre jársz,
Mint egy kis csillag az életemben.

Ha majd egyszer nagy leszel és messzire mész,
Emlékezz, hogy itt mindig vár egy szív.
Mert attól a naptól, hogy megszülettél,
A világom te lettél.

Csillagszemedben jobbnak látom a világot,
Mosolyod fénye beragyogja az utat.
Nem is tudod, mennyire fontos vagy nekem,
Minden nap hálát adok érted.

Köszönöm, hogy az anyukádnak választottál,
A legszebb ajándék vagy nekem.
Amíg dobban bennem ez a szív,
Mindig szeretni foglak, édesem.