pop

Harminc év útján annyi kézbe kapaszkodtál,
csöppnyi sorsokat csendben felkaroltál,
Kaposvár fénye, sok tanult éjszaka,
gyermekmosoly lett minden válasza.
Alsó-felső, utazó szív,
száz szerepben is mindig hív
egy hang: „Segíts!” – s Te ott teremsz,
ahol a legnagyobb szükség van jelen.

Refrén
Kék az ég, és kék a szíved,
abból adsz ma is mindenkinek.
Nevetésed fényt gyújt rég,
Szilvi, Te vagy a biztos kék.
Negyvenkilenc év dallama szól,
s benned él még száz új szó,
családod karja hazavár,
s a szeretet benned hazatalál.

Szavalók, rajzok, színpad, taps,
sportnap, mese, csillogó arc,
FODISZ-érem, városi díj,
minden siker mögött Te állsz itt.
Vezető lettél – mégis maradt
az a mosoly, mi erőt ad,
segítőkész, jó humorú,
melletted könnyebb az út.
Refrén

Otthon egy belevaló fiú nőtt nagyra,
Soma már a ballagás dalát hallja.
Talpraesett, bátor, erős –
anyja példája benne elég erős
Férjed szemében büszke fény,
ti vagytok egymás menedékén,
mert bárhány gyermeket ölelt a karod,
hazatérve ott dobog az otthonod.

Kék az ég, és kék a szíved,
életed másokért zenél.
Negyvenkilenc gyertya ég ma,
de benned ezer fény beszél.
Szilvi, maradj ilyen mindig,
erős, derűs, segítő kéz —
mert aki ennyi jót ad másnak,
annak az ég is kékre válhat