Foxi az ablakban

Vers 1
Reggel Marian munkába megy,
Foxi az ajtónál: „Ne menj el még!”
De telik a nap, és délután már
az ablakban áll egy kis bajszos sztár.
Orr az üvegen, szem az utcán,
figyeli mikor fordul be a kocsiján.
Ahogy meglátja – indul a show,
csóvál a farok, az öröm az jó!
Refrén
Foxi az ablakban, Marian az utcán,
robban a boldogság három másodperc után!
Ajtó kinyílik, indul a ramazuri,
Sziszi haja égnek áll – „Na ne már, fiúk, nyugi!”
Nevetés, tappancs, puszi-cunami,
ilyen egy igazi családi buli!
Vers 2
Sziszi kutyabolond, ez tény és való,
minden állat hozzá megy kontrollra, jó?
Kutyát, macskát, bármit átvizsgál,
„Mutasd a tappancsod!” – nincs apellál.
Orrszárazság? Fül-ellenőrzés!
Jobb, mint az orvos, ez nem kérdés.
Foxi néha csak nagyot sóhajt:
„Ez a nő engem túl komolyan hajt!”
Refrén
Foxi az ablakban…
Vers 3
A konyhában Sziszi sündörög,
fakanállal varázslatot pörget.
Sül a hús, rotyog az étel,
az illat beteríti az egész teret.
Marian, Foxi egyszerre szimatol,
„Kész van már?” – kérdik százszor, komolyan!
És amikor elhangzik: „Gyertek, lehet!”
Két éhes lélek már ott terem egyből, siet!
Refrén (pörgős)
Illat a konyhában, lábas a tűzön,
két éhes fiú toporog bűvösen!
Sziszi nevet: „Mindjárt kész!”
De Foxi szerint ez túl kevés!
Híd (lassabb, kedves)
Este aztán csendes a ház,
elfáradt a napi varázs.
Egy ágy, három szív dobban,
összebújva, békés nyugalomban.
Utolsó refrén
Bal felén Marian, középen Foxi,
jobb oldalon Sziszi – így teljes a sztori.
Nevetés, játék, illatok hada,
ez a háromszívű kis csoda.