가사
ma minden sugár ultra
repedt a hangok burka
karcol a kín, sajátos
hogy az arcomba van szúrva
az összes csillag tüske
kapart, halálos, büszke
törvényeken kívüli
amikor angyalok magzatját megszüli
a sánta sátán
ragad a kátrány
ma összelapult testekbe petéz
valami hűlt kámfor, öreg veszély
sarcol az idő, hetvenkedő
vérplazmáig szerető
úgy romok, ahogy voltak
a templomtornyok megvakultak
keresztre szögelve az álom
földszínén csontporladós magányom
bárány rogy, csöppen a kén
izzik a hold, halogén
plazma
amibe elásva vannak
sárból faragottak
bábok
árnyak
drótokon mozgatottak
máglyák
hidrogén gőzbe vájják
hogy testvéreinket szanálják
kaszálnak csöndben, roppant nagy álom
hullj testre testtel
ha rágod
mi volt, ami lett
fölbeszél a láztól
az az Egyetlen egy
víz dermed vassá
vérhabossá
vérhabossá
remegnek feketén
pislákolnak villanykörték
aztán elpattanó volfram zajban
csúszik szívembe a fény
mint kés a vajban