sámántalan

Verse 1
Amikor leszáll az éj, és csendben ég a monitor fénye,
Solaris2-ben tűnt el minden, mintha sose lett volna értéke.
Edi, Didi, Faszi mellettem, de engem ütött a legjobban,
Az én karakterem csupasz, mintha mindent vittek volna egyszerre, halkan.

Pre-Chorus
Roli volt a barátom, hittem benne vakon,
Azt mondták: „testvér”, én meg rá bíztam a sámánom.
De valami eltört ott, mélyen bennem,
Mikor a sötét közelebb jött, és kérdezte: hiszem-e még ezt?

Chorus
When the darkness comes, ki marad igaz?
Barátság vagy pixel – mondd, mi számít igazán most?
Nem a loot fáj, hanem a csend,
Mikor a nevét hallom, és nem értem, mi lett velünk bent.

Verse 2
Ares visszahozott pár dolgot, furcsa volt a kép,
Nevettem rajta keserűen: nekem semmi se lett enyém.
A legértékesebb cucc máshoz került át,
„Fért rá” – mondták, én meg csak néztem tovább.

Pre-Chorus
Aztán jött az igazság, mint hideg adat,
Tények beszéltek, és minden arc megfagyott egy pillanat.
Rolit kérdeztük: „Mondd, mi történt?”
Ő csak rázta a fejét: „Nem én voltam, félreértés az egész.”

Chorus
When the darkness comes, ki marad igaz?
Egy szerver omlik össze, de a szív az, ami hasad.
Nem gyűlölet ez, csak csalódás,
Egy játék véget ér, de marad a tanulás.

Bridge
Nem haragszunk – mondjuk ki, ez csak egy játék,
De a bizalom nem respawnol, ha egyszer szétesik.
Emlék marad, egy éjszaka, egy név,
Amikor rájöttem: nem minden barát az, akinek hiszed még.

Outro
When the darkness comes, én állok tovább,
Nem lootból épül fel az, aki vagyok, hanem barátságból, talán.
Solaris éghet, a karakterem újra él,
De ezt a leckét viszem magammal, amíg tart még a fény