A csendben elő hit

Amióta csak ismerlek, tudom: a hited nem szó, hanem tett, jól tudom. A mi Istenünkre tekint szemed, és választ kapsz ott, ahol sokan nem találnak feleletet.

Volt ezer könny, volt súlyos teher, de a te reményed soha el nem veszett. A fájdalomból nőtt egy reménysugár, a csendes kitartásod mindig célba talált.


Nem vársz elismerést, sem nagy szavakat, csak csendben, a háttérből támogatsz másokat.
A hited élő, másokat is jó útra vezet, a csendes erőd, ha néha fogy is, van Ki mindig felel neked. És Téged Istenünk újra és újra felemel, Te vagy a fény, ami bennünk reményt nevelt.

Gyerekkorunktól tanítottál minket: Ne szólj rosszat, keresd másokban a jót. A szívedben béke és türelem él, és a jóságoddal soha nem kérkedtél.

Boldogsággal tölt el, ha Rebeka meglát és nevet, oly sokat jelent ez az én szívemnek. Egy kis sikítás a tömegben – és Mami máris észrevesz, mert Mami a szívemnek oly kedves.

Mikor már senki nem volt mellettem, Te megvédtél, felsegítettél engem. Örök vigasz vagy, remény és támasz, a kezed mindig felém nyújtod.

A hited élő, és bennem is tovább él, egy örökség, amit sem idő, sem vihar nem tép szét. És bár sokszor nem mondom ki elégszer talán, a szívem tudja: örökké Te vagy az otthon számomra.

És várom azt a napot, az új világot, ahol a családunk Mami, Papa és mindenki újra együtt lesz. Ott nem lesz könny, sem búcsú, sem teher, csak a hit, amely idáig elhozott minket.