Kádi

Kádi a padnál flexel, szerszám csillan szépen,
Jól dolgozik a srác, ezt elismerem tényleg.
Mikron pontos minden, nincs vele vita,
De a parkolóban a Fordja egy mozgó tragédia.
Nem indul, nem megy, mindig más baja van,
Olajat eszi, ideget zabál, mint az állat.
Kádi káromkodik, kulcsot földhöz vágja,
Míg én Petrával vagyok, nem a kocsit javítja.

Petra nálam van, nem csak hétvégén,
Zsozsinnyó dolgozik rajta napi szinten, keményen.
Kádi jó szakember, ezt senki se tagadja,
De a Fordja szar, meg a helyzetét se kapja.

Kádi mér, köszörül, rend van a fejében,
Csak a magánélet csúszott el egészen.
Míg ő szerszámot fog, satuba szorít,
Én Petrát ölelem, más szinten folyik itt a sztori.
Nem mese, nem álom, ez napi rutin,
Reggel, este, amikor épp úgy alakul, bizony.
Ford megint tréleren, Kádi arca vörös,
Én meg csak intek: „Tesó, ez most különösen görcsös.”