Fényjel

száz hang rabol ki, de nem szégyen ez
virágszagú temetésnapokon
uzsorázz, halál, ennek úgyis vége lesz
aztán üres kézzel füleled, nincs nyomom
bolyongani fáj, egy helyben sem áll
az idő, aki olyan másnapos
várandós a táj, köp egyet lazán
összetákolt álmok - jó napot -
mennyire súly a fény, alig kérdezem
pár árnyat táncolni hívnak
ritka rémület száll, hunyorgatom szemem
darálják a könnyeim fasírtnak
keményedik az ég, bőrömre az hűl
most levél vagyok, meg se címezett
félrefordulok, az éjszakára ül
kiserkenő lázas fényjelem