Rendszerhiba!

[VERZE 1]
Reggel cseng a zaj, a fejem már szétreped,
Falak közt a hangom újra eltemet.
Jegyek, szavak, ítéletek a szemükben,
Nem kérdik ki vagyok, csak ítélkeznek egy percben.

Mosoly kötelező, de belül feszülök,
Ha más vagy, célpont vagy, ezt gyorsan megtudod.
Pad alatt ököl, a szívem ver, mint egy dob,
„Légy normális” — súgják, miközben elnyomnak.

[PRE-REFRÉN]
Túl sok teher egy túl kicsi léleknek,
Túl hangos a világ, nem hallják, ha félek.
Ha elesek, rajtam nevetnek még,
De esküszöm, egyszer az égig érek én.

[REFRÉN]
Ez az iskola fojt, ez a rendszer éget,
Nem fogadnak el, csak ha másolod az életüket.
Mérges a hangom, de igazat kiált,
Ha nem látnak embernek, hát szarok én rá .

Stressz a véremben, tűz a szememben,
Nem leszek csendben, nem törsz meg engemet.
Ha fáj is most, én itt maradok,
Ez a hang az enyém — nem hallgatok el, tudom!

[VERZE 2]
Folyosó hideg, a tekintetek még hidegebbek,
Pletykák késként vágják szét a hitemet.
Tanítják az álmot, de nem az utat,
Ha kilógsz a sorból, rád húzzák a falat.

Kérdik: „Mi baj?” — de nem várnak választ,
A rendszer nem gyógyít, csak új sebet ásat.
Minden nap harc, minden nap próba,
De a fájdalomból egyszer erő lesz, nem móka.

[PRE-REFRÉN 2]
Ha rám zárjátok az összes ajtót,
Ablakon át is megtalálom a hangot.
Nem kell a helyetek, nem kell a cím,
Elég, ha tudom: az álmom az enyém.

[REFRÉN]
Ez az iskola fojt, ez a rendszer éget,
Nem fogadnak el, csak ha másolod az életüket.
Mérges a hangom, de igazat kiált,
Ha nem látnak embernek, hát szarok én rá .

Stressz a véremben, tűz a szememben,
Nem leszek csendben, nem törsz meg engemet.
Ha fáj is most, én itt maradok,
Ez a hang az enyém — nem hallgattok el, tudom!

[BRIDGE – csendesebb, majd épül]
Talán most még remegek,
De a sebem megtanít élni.
Nem kell, hogy értsenek,
Elég, ha merek önmagam lenni.

(drop előtt)
És ha üvölt a világ — én hangosabb leszek!

[UTOLSÓ REFRÉN – erősen]
Ez az iskola fojt, de én túléltem,
A haragom lett a fény a sötétségben.
Nem fogadtatok el, de nem számít már,
A különbség az erőm — nem a hibám!

Stressz mögött álom, tűz mögött lélek,
Aki lenézett egyszer, most csak figyel.
Ez a dal az enyém, ez az én nyomom,
Nem törhettek meg — itt vagyok, és mondom!