omega1

Sötéten néz le rám az éj
A múltak árnya itt kisért
És hull, csak hull reám
Ezüst eső

Lombjuk vesztett rózsafák
Földöntúli pusztaság
S csak hull, csak hull reám
Ezüst eső

Messzi földről jöttem én
Átölelt a tiszta fény
De elborult az ég, és a csillagok tüzét
Elnyelte a köd és a szürkeség
Minden oly sötét

Elhagyott, kihalt e táj
Lángvirágok füstje száll
S csak hull, és hull reám
Ezüst eső

Sötéten néz le rám az éj
A múltak árnya itt kisért
És hull, csak hull reám Ezüst eső.

Oly hosszú volt a huszonhárom év,
S oly messze van az én hazám
Időm lejárt, a Földet elhagyom,
Mert Gammapolis vár reám

Most búcsúzom, jóbarátaim
Találkozunk még, mondanám
De már nem hiszem, hogy újra eljövök,
Mert Gammapolis vár reám

Isten veled, hű szerelmesem,
Légy boldogabb más oldalán
Azt hitted, csak álom, ha azt mondtam neked,
Hogy Gammapolis vár reám

Ha az óra pont éjfélt mutat,
Nézz át az ég ablakán
Megláthatod azt a csillagot,
Hol Gammapolis vár reám