Karácsony

Kint az utcán halk a léptünk,
csillag alszik az ágon,
ablakokban régi mesék
élnek új karácsonyon.
A naptár már elfáradt,
de a szív még hazavár,
egy gyertya ég az asztalon,
suttogja: „ne félj már”.

Mert fény marad, ha minden csendes,
ha az év is összedől,
egy ölelés, egy szó, egy emlék
többet ér, mint bármi földi kincs.
Fény marad a leghosszabb éjen,
ha együtt nézünk fel az égre,
karácsony nem a zajban él,
hanem ott, ahol a szív remél.

Régi képek a dobozban,
kacagás és könny nyoma,
aki messze van ma tőlünk,
itt ül mégis valahol.
Nem kell több, csak egy perc béke,
egy lassú, őszinte dal,
a világ ma megpihenhet,
ha hagyjuk — legalább ma.

Mert fény marad, ha minden csendes,
ha az év is összedől,
egy ölelés, egy szó, egy emlék
többet ér, mint bármi földi kincs.
Fény marad a leghosszabb éjen,
ha együtt nézünk fel az égre,
karácsony nem a zajban él,
hanem ott, ahol a szív remél.

És ha holnap újra rohan,
ma még álljunk meg kicsit,
nem kell tökéletes csoda,
csak hogy egymást értsük itt.

Mert fény marad — vidd tovább,
ha elalszik minden más,
egy gyertyaláng, egy tiszta szó
átvezet az éjszakán.
Fény marad, és benned él,
nem csak egy nap, nem csak tél,
ha ma szeretni mersz igazán,
már karácsony van — örökké