A semmiből

Túl sok fény ami tőled
szikrákat szór mindennap felém,
ez az érzés éget
még nem tudom holnap mennyit ér

mikor az ágyamban viharvert volt az életem
fájt,hogy a holnapot napról napra csak tengetem,
nem mondta senki mit kéne másképp tenni,
próbáltam felállni csak leintettek:
„fiú ez nem fog menni”!
Bolyongtam szerte a vakvilágban
fényedet kerestem a sötét árnyékában
megtanultam vinni nehéz keresztem
meg volt írva minden,amit már temettem,
becsuktam múltamat,mint egy mesekönyvet
ledobtam a terhem,így most sokkal könnyebb,

Túl sok fény ami tőled
szikrákat szór mindennap felém,
ez az érzés éget
még nem tudom holnap mennyit ér

Nincs több hamis hang se idő mi szétesik
lelkemben béke van most már csak te vagy itt
többé nem bánthat az ördög és az átok
most már magamtól is újra talpra állok
nem bolyongok többé árván a világban
a szíved lelkemben örök útitársam
lebegek és szállok nem tart vissza semmi
benned egyszerű a világot szeretni
elbűvöl a napfény a szemed elvarázsol
láthatatlan jöttél a távol zajából
a semmiből kezdődött ez a végtelen történet
minden ami rossz volt hirtelen köddé lett

Túl sok fény ami tőled
szikrákat szór mindennap felém,
ez az érzés éget
még nem tudom holnap mennyit ér