Kommunikációs óra himnusz 2-10-D

1. versszak
Család ez az osztály, asztalos és szabó,
Kommunikáció órán néha minden szó vagány show.
Ha jön egy vicc, a béke gyorsan elszáll,
Testbeszédből értem, hogy ki mit nem csinál.
Közmondások repkednek, nevetés is akad,
De „hagyd már abba!” – néha így indul a nap.

Refrén
„Kérem a csöndet!” – „Ülj át, figyelj már!”
A szövegértés néha kemény zsibbasztó munkadarab már.
Együttműködés kell, különben nincs plusz pont ma,
Dátumot írd fel – a rend a titka!
Őszinte vallomás: jó ez az óra,
Képregény, versek – repül az idő ma!
Kreatív írás, szabadvers, költői képek,
Múltbéli emlék – így tanulunk lélekben.

2. versszak
Kommunikációs játék, „mit kell csinálni?”, kérdi a pad,
„Hány pont jár érte? Ezt elfogadja?” – zeng a csapat.
Jön a vázlat, fogalmazás, idézet a lapra,
A szabó szab, az asztalos farag – stílus a dalba.
Párbeszéd születik, ahogy gördül a toll,
A teremben kreatív káosz – és valahogy működik jól.


„Fejezzétek már be!” – súgom néha halkan,
De a nevetés itt gyógyít, mint egy jó szabóolló a bajban.
Családfa, plakát, lényegkiemelés,
Közmondásból néha készül egy frappáns következtetés.
Szabályok, felszerelés, piros–zöld–kék toll,
„Nincs könyvem!” – mondja valaki, de a humor így is jól szól.
Feladat alatt zene szól – ritmusban dolgozunk,
Verselemzés mellett lassan csapattá forrunk.

Refrén – zárás
„Kérem a csöndet!” – „Ülj át, figyelj már!”
A szövegértés néha téglakemény vagy cérnavékony próbálkozás.
Együttműködés nélkül nincs se pont, se csoda,
Dátumot írd fel – ez a siker kulcsa!
Őszinte vallomás: lehet káosz néha,
De asztalos–szabó brigád így lesz igazi csapat ma.
Kommunikáció órán kicsit hangos a világ,
De együtt építjük, szabjuk a holnapunk tovább.